Ez a történet még abból az időből származik, amikor recepciósként dolgoztam a hotelben, de azóta is szívesen mesélem a szálloda dolgozóinak, hogy felhívjam a figyelmüket a szállodai alkalmazottak sokoldalúságára és rugalmasságára. Éppen éjjeli műszakban voltam és már beletörődtem, hogy megint unatkozni fogok (éjszaka nem lehet sem bejelentkezni, sem pedig kicsekkolni, így tényleg csak vészhelyzet esetére van a recepción bárki is), amikor éjfél után kicsivel leviharzott az előtérbe egy fiatal nő. Láthatóan zaklatott lelkiállapotban volt és amint meglátott, odarohant hozzám. A könnyeivel küszködve közölte, hogy a kisfia ráborította a gyümölcslevet a laptopjára és most mit csináljon. Elsőre nagyon meglepődtem, hiszen ilyesmi megesik, főleg egy kisgyerekkel; törölje le a laptopot és vigye majd el egy szervízbe, ahol megnézik, hogy lett-e valami baja. Amikor ezt finoman és udvariasan megmondtam neki, letorkollt, hogy egyáltalán nem értem a problémát. Megtudtam, hogy ő fontos üzleti úton van, de mivel nem talált senkit, aki vigyázna az óvodás kisfiára, kénytelen volt magával hozni. Eddig még nem is lett volna semmi gond, de amíg ő elment fürdeni, berakott egy mesét a kisfiúnak a laptopján és amikor kilépett a fürdőszobából, szembesült a tragédiával. Nagyon fontos neki az a laptop, illetve nem maga a gép, hanem ami rajta van, mert holnap reggel arról kell előadjon a konferencián.
Megesett a szívem szegény édesanyán és a kisfiút is megsajnáltam, biztosan halálra rémült, amikor az anyukája leszidta. Azonnal cselekednem kellett, így az internetet hívtam segítségül, egészen pontosan a pcmentor.hu/acer-laptop-szerviz-budapest weboldalt. Érthető módon éjszaka nem volt elérhető a szervíz, de már tudtam is, mit fogok tenni. Megkértem az édesanyát, hogy hozza le nekem a laptopját; az előadás anyagát és a gépen lévő fájlokat átmentettem egy pendrive-ra és visszaadtam az édesanyának. Ha egy konferencián kell előadnia, nagy valószínűséggel lesz valakinél egy laptop vagy a teremben egy számítógép, így zökkenőmentesen megtarthatja az előadását. A laptopot pedig elraktam a pultba, hogy másnap reggel intézni tudjam a szervízzel az átvizsgálást és az esetleges javítást. A rendkívül hálás édesanya elment lefeküdni, én pedig némi büszkeséggel ültem végig a műszakomat, hiszen mindent megtettem a vendég elégedettségéért.
Ahogy lejárt a műszakom reggel, fel is hívtam a szervízt, akik készségesen küldtek egy futárt a szerencsétlenül járt laptopért és megígérték, hogy rövid időn belül megvizsgálják. Összefutottam az előcsarnokban az édesanyával, aki kissé idegesen sietett a konferenciára, de azért egy hálás mosolyt kaptam tőle. Nem kellett sokat várnom, néhány óra múlva már hozta is vissza a futár a tökéletes állapotban lévő laptopot; átvizsgálták és semmi sem sérült meg benne. Nagy szerencse volt, hogy csak a külsejére folyt rá a gyümölcslé és egyáltalán nem ment bele. Mivel nekem szabadnapom volt, nem sok esélyt láttam rá, hogy találkozni fogok az édesanyával, így a kollégám lelkére kötöttem, hogy adja vissza a laptopot és az üzenetemet, hogy megvizsgálták és semmi baja.
Egészen el is feledkeztem már az édesanyáról és az ő laptopjáról, amikor másnap bementem dolgozni. Alig foglaltam el a helyemet a pult mögött, amikor feltűnt a főnököm és az irodájába hívatott. Elképzelni nem tudtam, miről lehet szó, lázasan törtem a fejem, hogy vajon milyen mulasztást követtem el. Hamar megkaptam a választ; a főnököm sugárzó mosoly kíséretében kezet rázott velem, hogy hihetetlenül büszke rám. Itt már kezdtem kapizsgálni a dolgot, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy mindent értek. Hamar kiderült, hogy az édesanya annyira meghatódott a kedves és segítőkész hozzáállásomon, hogy személyesen beszélt a főnökömmel és megígértette vele, hogy fizetésemelést kapok. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem neki, de biztosítottam róla, hogy ez a laptopszervíz gyorsasága és profizmusa nélkül nem sikerült volna.